Egy csepp gondolat

Igazán leírhatná valaki, hogy én, azaz saját maga mit keres ezen a bolygón vagy ebben a dimenzióban nem? Nincs nap, mikor ne érezném úgy, hogy falak között élek s  bűntetés minden nap. Ugyanakkor nincs nap mikor ne érezném, hogy minden pillanat csoda is egyben. Kettőség ez, valami olyasmérvű ellentét, mint a tűz és a víz. Együtt kell jelen lenniük egy térben, hogy élet szálljon belé. Külön -külön nem érnek semmit hosszú távon, és az örök egyensúly is felbomlani látszik,amikor azt mondom a víz kioltja a tüzet, a tűz viszont nem tud semmit tenni a vízzel. Hiszen, hogy lehet ellentét mégis a kettő között, ha nem egyenragúak? Férfi és nő. Nappal és éjszaka. Proton és Elektron. A világ örök egyensúlyát ellentéteink  örök harmóniája tartja fenn.
Ha jól tudom, Pápai Jocinak van  egy száma,  amelyben azt kérdezi énekhangon a világtól, hogy miért kell mindig a rosszat legyőzni?....Miért is? Világunk örök társadalmi és politikai berendezkedésének standard állapota volt, van és lesz is az a nézet, hogy a rosszat megkell fékezni sőt mi több egyenesen el kell pusztítani. És mi a rossz? Lopni bűn például a mindenkori jogállás szerint. De mit lophat egy ember? Lophat kenyeret és tejet, ami egyébként a létfenntartásához szükséges és elvileg minden földi halandónak joga lenne az elsajátításához. Akkor ez lopás? Lophat autót és műszaki berendezéseket vagy ruhát. Azért lop, mert valaki más tulajdonát elsajátítja. De akkor mi az, hogy tulajdon? Van egyáltalán olyan szó az Emberek könyvében,hogy tulajdon? Azt írta egyszer Roussou, a nagy francia író és filozófus, hogy azt az embert kellett volna őszinte lélekkel meggyilkoni, aki elsőként verte le bolygónk kérgébe azt a cölöpöt, mellyel elhatárolt egy területrészt, s az elbirtokolt földet a sajátjának kiálltotta ki. Gondoljuk csak meg, hogy a rosszat mi emberek miből is definiálljuk. Tulajdon és lopás. Vajon melyik a negatív ebben az atomi szerkezetű felépítésben? Ezer oldaladas jog könyvek ecsetelik a tulajdon, mint olyan birtoklásához és elidegenítéséhez kapcsolodó jogszabályait és rendelkezéseit. S ezer oldalas könyvek szólnak a lopásról, mint az elidegenítés egyik formájáról is. Már Kr. e az 1700-as években szóltak feljegyzések Hamurappi törvénykönyvében a lopással tettent ért emberek kegyetlen bűntetéseiről.
Pedig semmi másról nem szól az egész, mint a tulajdon létéről. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne lopás sem. S mi van a tíz parancsolatban? Ne lopj! Ki vagyok én hogy megcáfoljam? De kérdem én, az, aki ilyen szintű könyvet ad az emberek kezebé, miért köt ki ilyen s ehhez hasonló tiltásokat? Miért nem azt köti ki, hogy ne birtokolj? Ki vagyok én, hogy ezt az autót magaménak valljam? Pénzért vettem és az enyém. Ha valaki beülne és  elvinné, akkor elvenné tőlem. Ilyen és ehhez hasonló megfontolások azonban nem vezetnek semmire.
A Bibliai ugyanis azt is mondja, hogy ami az enyém az a tied is. Ez viszont nem úgy hangzik mint a mai fogyasztó társadalom szlogenje. "Vásárolj bölcsen. Az Ázsia Center majd utat mutat!"-ez a mai mottó. Mi már nem bölcsen élünk, hanem megtanulunk bölcsen pénzt költeni. Nagy sikerélmény lehet valóban.
Olyasfajta sikerélmény, mint mikor bemegyünk egy nagyáruházba és meglátjuk, hogy a plazma tv csak 100 rongy és nekem miért is ne lehetne olyan. Rossz érzést kreál sokunkban, ha nem lehet meg az, ami másnak megvan. Felborul a lelkünk és elkezdünk vágyni rá. S ha nem tudjuk rögtön megvenni, hát elkezdünk lemondani, de korántsem arról a termékről, amit a fogyasztói kosarunkba szánunk, hanem arról, amit képesek vagyunk feláldozni érte.
Hogy mi az, hogy rossz vagy jó? Ezek csak fogalmak, bennünk rejlő kusza érzéshalmazok s nem mások, vonatkoztatási nézetek vagy axiómák. Magunkba kell lássunk, ahhoz, hogy a bennünk rejlő igazságot kitudjuk vetíteni arra a világra, amelyet mi magunk formáltunk a bennünk rejlő örök változtosság jegyében.
Ha van olyan, hogy rossz, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy negtívizmus, akkor az mind belőlünk születik vagy a világ vetíti ki ránk. És nem az a világ, amelyben földi életünket tengetjük, hanem az, amelyben csillagok születnek s hunynak ki most ebben a pillanatban is.
Ha nyersen szeretnék fogalmazni akkor nem az a rossz, amit úgy hívunk, hogy LOPÁS, CSALÁS,HAZUGSÁG, GYILKOSSÁG, PÉNZMOSÁS vagy BÁNTALMAZÁS. Az igazi gonosz nem ismeri sajnos ezeket a fogalmakat az az érzésem. Az igazi negatívizmus, nem tudja mi az, hogy pénz, de örül neki, mert ez milliárdok életébe okoz mély hullámvölgyeket és sokszor nem is tesz semmit azért, hogy még ennél is mélyebbre süllyedjünk mi emberek. Az igazi gonosz nem tulajdont lop, hanem emberséget, nem azért csal, hogy milliárdos legyen, hanem azért hogy fenntartsa a felszínességet. Nem azért hazudik, mert ezzel akarja jobb színben feltüntetni magát, hanem azért, hogy elhitesse veled azt, hogy mennyire helyes az út, amelyre tévedtél, ha bedőlsz neki. S nem akkor gyilkol, amikor elszakít a testedtől, hanem akkor, amikor elemészti a lelkedet.
Ellentétek világa az egész világegyetem és az egész univerzum. De nem azoké az ellentéteké, mint a jó és a rossz. Hanem az örök harmóniáé. Egy megvilágosodott ember azt mondja, hogy nincs boldogság és nincs boldogtalanság, mert mindezek a fogalmak nem léteznek, csak a bennünk lévő negativizmus (a kis én) hozza elő belőlünk. A negativizmust pedig nem azért írom a rossz fedő szinonímájaként, mert általánosan én is azt gondolom, hogy ezzel kell párosítanom. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy mint minden negatív élményre (például egy jeges szélben való hazatérésre) ugyanúgy szükségünk van, mint minden pozitívra.
Ám mi emberek míg azon agyalunk, hogy a paragrafusok millióival és bűntetések milliárdjaival a rosszat legyőzzük, miközben minden évszázadban más és más politikai dogmának emelünk kalapot addig sosem érjük el a természet örök ám paragrafus nélküli törvényét: a harmóniát.