Azt hinnénk, hogy a horoszkóp a mai "modern" ember egyik babonás agyszüleménye. Naponta hallhatjuk rádióban, tvben, olvashatjuk az újságokban, interneten, hogy mi vár ránk a közeljövőben.Viszont hogy ki mit hisz el belőle vagy tartja a magáénak az már magánügy, de az cseppet sem az, hogy ebből mit merünk bevallani a barátainknak, ismerőseinknek. Sokan úgy vannak vele, hogy ennél nagyobb hülyeséget még nem hordott hátán a Föld, vannak azok is, akik hisznek is meg nem is, vannak akik fanatikusnak igaznak vélnek, mindent, amit a horoszkópokban olvasnak, és vannak, akik tudják, hogy mindez, honnan ered és mennyiben befolyásolja az emberek életét. Én az utóbbiról ejtenék pár gondolatotot. Biztos sokaknak feltűnt már, hogy a csillagjegye jellemzése igen nagyban hasonlít a tulajdonságaihoz, a másokhoz való viszonyulásához vagy például ahhoz a negatív oldalához, amit ugyan nem szívesen mutat be másoknak, de tény, hogy van. Szükségszerű. Mindez ugyanis nem véletlen. A mai és sajnos a jövő emberének is egyik alapvető hibája lesz, hogy különállónak tekinti saját magát. Úgy vagy te az éneddel, mint egy megismételhetetlen csodával. A majd én megmutatom, hogy ti mind hülyék vagytok és csak én normális elv azonban nem sokra visz hosszú távon. Az, hogy, mint önálló entitás próbálunk érvényesülni ebben a létben, alapvetőleg természetes folyamat. Ám mi nem úgy akarunk egyéniséggé fejlődni, hogy közben az is belénk ivódik, hogy egy és ugyanz vagyok a többivel, hanem pont ellenkezőleg. Én egy 29 milliós Lexusba ülök és leszarom azt, mellettem,aki kisebb kategóriás autóval közlekedik. Azt meg már nem is tartom embernek, aki a villamosra felszáll. Ez egy elég szélsőséges példa, de ugyanilyet tudok hozni a szegény réteg köréből is. Van aki elvből nem száll fel tömegközlekedésre, mert nehogy már ő is olyan csürhe sötét legyen, mint aki a közlekedésnek ezt a formáját válassza. Persze, van köztük olyan is, aki már azért nem teszi, mert az utóbbi jelző (sötétség), rendkívül emocionálisan hat a lelkére. Külön állóak vagyunk a világban. Leülünk egymás mellé és rá se nézünk a másikra. Azonban nemhogy az emberekkel nem tartjuk magunkat egyenlőnek és egyben egynek, hanem magával a természettel a világgal sem. Az a benyomásunk támad, hogy a megszületésünk után mi vagyunk egy világ és minden csak rajtunk kívül van. Egy olyan szintű varázsvilágban élünk, amely nem engedi sokszor, hogy a felszínen túl lássunk. Fordítva éljük az életünket. Mindent, ami kézzel fogható és reális azt véljük valóságnak és mindent, ami álomszerű és filmekbe illő, azt egy varázsvilágnak. A lelkünk megfoghatatlan, a szeretet értelmezhetetlen, a szellemünk és az énünk már-már a para témakörbe tartozik. Ezzel szemben az idősoros könyvelés, az MNB pénzügyi tranzakciói, valamint az integrált áramkör már valóságos és komoly. Megfontolandó. Persze irreális sokak számára már a puszta tényis, hogy ő egy legyen vagy fogalmazzunk pontosan csak egy kis egység legyen egy nagy egészben, akik azzal a megfontolással élik le az életüket, hogy most vagy soha. Ám nemcsak az emberekkel együtt alkutunk egy egységet, hanem magával a körülöttünk lévő világgal is. Én és te ugyanolyan atomokból vagyunk,mint a Nap vagy a Merkúr. Amilyen kicsik vagyunk mi a világnak, legalább olyan nagynak képzeljük magunkat. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a társadalmi színvonal, amit most élünk. Elhisszük, hogy egy Isten van a pénz, és ha pénzem van, akkor én vagyok a Minden és minden, ami rajtam kívül van megszerezhető. Csak akkor válik a részemmé, ha fizetek érte. Sokan fejcsóválva háborognának a kijelentésen:pedig igen pénzen a szerelem és a boldogság is megvehető már manapság. Ennek az a legegyszerűbb oka, hogy mindaz, amit ma szerelemnek vagy boldogságnak vél az emberek túlnyomó többsége az puszta önámítás. Ugyanilyen önvarázslás az is, amikor azt gondoljuk, hogy mi egy országban élünk, az pedig egy Föld nevű bolygón van, ami pedig a Nap körül kering a többi bolygóval, ám mindehhez nekem semmi közöm. Én itt élek, azok meg tőlem ki tudja hány kilométerre száguldanak a semmiben. A emberektől való különcség élménye csakhogy ehhez képest eltörpül. Amikor azt mondod, hogy nekem semmi közöm ahhoz a gyűrűs sok holdas bolygóhoz, akkor azt is mondhatnád, hogy anyám számomra egy idegen nő aki csak felnevelt. Őrültség, de azoknak akik például a Szaturnusz befolyása alatt látták meg a Napvilágot, több közük van a bolygó jellem formáló erejéhez, mint a saját édesanyjának bármikor is lett volna felnövekvő évei során. A körüllöttünk lévő bolygók nem dísznek vannak a Naprendszereünkben. Nem azért, hogy lélekszakadva életet kutassunk rajtuk, vagy egyéb reális és általunk valóságosnak vélt tudományokkal kiderítsük miből is áll a szerkezete. EGyszerűen csak vannak, hogy mi legyünk, ám ezt nem fordíthatom meg. A bolygók és az egész Univerzum által működtett vonzás törrvénye ugyanis minden élőre igaz, akik helyet foglalnak a Végtelenben. Gondolom nem túlzás azt állítani sem, hogy a bolygónkon nem mi vagyunk az első fejlődőben lévő civilizáció. Előttünk már számos kor virágzott fel és hullott a romjaiba. Nem az ókori rómaikara vagy a középkor emberei célzok, hanem pár olyan civilizációra, amely a saját valóságával ásta ki önös sírját. Mi ugyanezt tesszük, de persze ezt mindenki tudja, csak közben mindenki úgy van vele, hogy én ebben nem vagyok bűnös, mert én jól látom a világot, tudom mit hogyan kellene tenni, hogy emberhez méltó életünk legyen ezen a planétán, de minek törjem magam, hiszen körülöttem mindenki hülye (jobb esetben megemlít egy szűk réteget, aki nem). Ez az a fajta egészből való kiszakadás, amelyet a fentiekben is említettem már. Egy ilyen letűnt kor emlékét viszont csak azok tudják töredékekben megmenteni, akik frissen, mint újszülöttek kezdik el és írják újra az emberiség történelmét. Nem meglepő hát az ókori egyiptomiak közt találhatunk olyan neves tudósokat, akik ki tudja honnan, de olyan matematikai bizonyosságokat és tételeket dolgoztak, mindenféle elő tudomány nélkül, amelyek a mai napig is igazak. Volt matematikus, aki a pí értékét is megkapta és akadt olyan is köztük, aki a mai napig megfejthetetlen mértani pontossággal tervezett meg piramisokat. Honnan tudták mindezt? Phütagorasz, a nagy polihisztor, hogyan találta ki halált megvető pontosságal, hogy a bolygók és az emberek jelleme és élet feladata közt a legszorosabb összefüggés van? SOk írás arról tanúskodik, hogy az egyiptomiaktól szedte össze ezt is. Ám ekkor megint csak a híres-neves piramis építőknél vagyunk. Phütagorasz tudományos alapokon dolgozó polihisztor volt. Tételeit ma is tanítják az iskolákban. Nem holmi utca széli kuruzsló volt, aki jobb dolgában az égen lévő csillagokat figyelte és az általa kitalált meséket híresztelte az embereknek demagóg módszerekkel. Akkor még nem ismerték a külső planétákat, de ami a leginkább meglepő a belsőket nagyon is. Ebből kifolyólag phütagorasz meg is akadt olyan jellemek elemzésénél, akik egyik bolygónak sem feleltek meg. Azonban nem ő volt az egyetlen, aki ehhez értett. Számos olyan ember akadt, akinek még a neve sem maradt az utókorra, de többet tudtak az ember lelkéről, mint talán ma bármelyikünk. A zodiákusnak ugyanis nem az lenne a mindenbe markoló lényege, hogy megtudjuk ma ére csalódás vagy pénz áll-e a házhoz, mint ahogy ezt a horoszkópok kifordították, hanem az, hogy megismerjük általa önmagunkat. Tudjuk kik vagyunk, milyen céllal élünk ebben a létben és hogy képesek legyünk újra megtanulni azt, amit az őseink úgy tudtak hajdanán, mint mi ma a windows fogalmát, hogy az Univerzum én is vagyok.
